Fiatal volt és ártatlan. A szó szoros és nemesebbik értelmében is. Akkoriban még nem volt ez szokatlan az ő korában, 16 évesen még csak nagyon keveseknek volt az ártatlan csókoknál komolyabb tapasztalata. Ő pedig még a társaihoz képest is ártatlanabb volt, részben a természete, részben pedig a poroszos, vallásos neveltetése miatt.

Az általános iskola vége felé az egyik osztálytársától kapott kölcsön egy felvilágosító füzetkét, amit aztán később nem tudott visszaadni, mert az osztálytárs elköltözött. Így nála maradt a füzet és ez lett az első kapcsolata a szexualitással, a szüleitől hiába is kérdezett volna. A kis füzetet elrejtette és csak nagy ritkán vette elő, hogy szóról-szóra bevésse a fejébe, hogyan kell egy nőhöz közelíteni, mit és hogyan kell csinálni. De egy idő után már csak azért vette elő, hogy a füzetecskében modellként szereplő nő meztelen képeit nézze meg. Elbűvölte a női test kecsessége, a puhának látszó domborulatai. A környezetében nem látott a nőhöz hasonló kecses alakot és a lányosztálytársai is inkább vihogó tinédzserek voltak, mint nővé válás küszöbén álló lányok.

Később, már a középiskolában a korosztálya megint csak elérhetetlen volt számára. A lányok vagy maradtak vihogó tinik, vagy a felsős, idősebb fiúk iránt érdeklődtek. Akik meg egyik csoportba sem tartoztak, azok bár barátként tekintettek a szerény, csendes fiúra, ennél többre nem nagyon tartották. A második évben, a tanév vége felé közeledve jelentkezett az iskolai sátortábor szervezői közé. Az előző évben hallotta, hogy a táborszervezők sokkal jobban érezték magukat és többet buliztak, mint a táborlakók és úgy gondolta, hátha táborszervezőként összeismerkedhet valakivel egy alsós osztályból.
Az első táborszervezői megbeszélésen hamar kiderült, hogy rajta kívül szinte mindenki a végzős évfolyamba járt. Ettől megint magányosnak érezte magát és a felsősök jelenlétében bátortalannak is. Eleinte szótlanul ült és figyelte a többieket. Csak néha szólalt meg, de praktikus gondolkodásával mindíg meglepte a többieket amikor egy-egy probléma megoldásán vitatkoztak. Így, bár eleinte a végzősök nem figyeltek rá, egy idő után már velük egyenrangúként kezelték. A fiú részben élvezte, hogy befogadták a társaságukba, de zavarban is volt, mert a végzős lányok és fiúk számára szokatlanul bensőséges viszonyban voltak egymással. Míg a korosztályában a lányok és fiúk csak esetlenül integettek egymásnak, ha találkoztak, itt mindenki ölelkezett, puszit és nem ritkán csókot is adott a másiknak.
A szervezők között volt jónéhány lány, de kettő kitűnt közülük. Ők és még három fiú voltak az úgynevezett "kemény mag". Ők voltak azok, akik a fiú számára szinte már zavarbaejtően intim kapcsolatban voltak egymással. A lányok mind a három fiút szájon csókolták találkozáskor és a megbeszélések alatt is gyakran ültek a fiúk ölébe, vagy értek hozzájuk valamilyen formában. A fiú számára ez olyan volt, mintha valami szabados, 60-as évek beli szektát látott volna élőben.
Ahogy a többiek kezdték emberszámba venni úgy lett a két lány is egyre nyitottabb és közvetlenebb vele. Ez részben imponált a fiúnak és örült neki, másrészt viszont hihetetlenül zavarban volt, mert a lányok végül már szinte sportot űztek abból, hogy melyikük üljön az ölébe, vagy melyikük csókolja meg üdvözlésképp először, de legfőképp melyikük tud valami olyasmit tenni, amitől a srác arca vérvörösre pirul.
Enikő és Edit közül - így hívták a két lányt - a fiúnak Edit tetszett jobban. Míg Enikő magas, barna hajú, kicsit erőteljesebb testalkatú volt, Edit vékonyabb, szőke hajú és valahogy lágyabb. Míg Enikő határozott és lendületes volt, Edit csendesebb és finomabb. Mind a ketten a maguk módján vonzóak voltak, de a fiú számára Edit lágysága sokkal szimpatikusabb volt, mint Enikő erőteljes nőiessége. A tábor kezdetére párokat kellett alakítaniuk, hogy a különböző feladatok elvégzésére mindíg legyen elegendő ember. A két lány ebből is vicces versenyt csinált és mind a ketten őt választották párnak. Végül a fiú legnagyobb örömére Edit lett a párja, Enikő pedig, egy kis megjátszott szomorkodás után a kemény mag egyik fiúját választotta.

A tábor kezdete elött két nappal már a helyszínre kellett utazni, hogy felállítsák a sátrakat, kialakítsák a mellékhelységeket, a zuhanyzókat és úgy általában előkészítsék a tábort a többi gyerek fogadására. A hálósátrakba még a szervezkedés idején beosztották a fiúkat és lányokat külön-külön, de a tábor felépítésekor a szervezők a későbbi étkezősátorban aludtak. A fiút itt érte első kellemes meglepetése: Edit az első este rögtön mellé terítette le a hálózsákját és elalvás előtt a fiú karjai közé fészkelődött és úgy aludt el szorosan hozzábújva. A fiú biztos volt benne, hogy nem fog tudni elaludni. A lány illata körüllengte, testének melege a csontjáig hatolt. De az egész napi kemény munka végül megtette a hatását és elaludt.
Másnap reggel arra ébredt, hogy valami puha, selymes dolog fut végig az arcán. Résnyire nyitott szemmel, félig álmosan Editet pillantotta meg.
- Jó reggelt álomszuszék - suttogta a lány halkan mosolyogva, majd a fiúhoz hajolt és hosszan, érzékien szájon csókolta.
Az álmosság varázsütésre eltűnt és az egész teste életre kelt. Azon kezdett gondolkodni, vajon mit szólna a lány, ha magához ölelné, de Edit hirtelen felpattant és kiszaladt a sátorból.
- Ideje felkelni - kacagott egyet, mielőtt eltűnt a szeme elől.

Onnantól kezdve Edit folyamatosan hergelte a fiút, még akkor is, amikor a többi táborlakó megérkezett. A fiú osztálytársai, akikkel aztán egy sátorban lakott nem hittek a szemüknek, amikor meglátták a lányt és azt, ahogy a fiúval bánik. Nem értették hogyan lehet ilyen sikere egy olyan visszahúzódó, szürke valakinek, mint amilyen a fiú volt az osztályban. Ő persze élvezte az osztálytársai csodálatát, de ugyanakkor szinte a kétségbeesés határán volt, mert a lány úgy játszott vele, mint macska az egérrel.
Amikor nem számított rá, a lány odament hozzá, átölelte, a nyakába ugrott, vagy megcsókolta, de abban a pillanatban, hogy a fiú közeledett volna, rögtön viszakozott és elment. Nem tudta mire vélni ezt a játékot, soha nem viselkedett még vele így senki. Egyik pillanatban vágyott a lány után, a másik pillanatban pedig elmenekült volna előle.

A két hetes táborból már majdnem egy hét telt el, amikor az ő és Enikőék párosának jutott az éjszakai őrség. Gyakorlatilag nem kellett mást csinálniuk, csak néha körbe kellett járniuk és ellenőrizniük, hogy mindenki rendben alszik-e. Normál esetben a sátrak között sétálgattak volna, de estére beborult az ég és elkezdett esni az eső. Ezért mind a négyen az étkezősátorban kerestek menedéket. Egy darabig ott üldögéltek, amikor megjött a táborvezető tanár és közölte elég csak egyvalakinek ébren maradni, az esőben úgysem fog semmi sem történni. Gyorsan megbeszélték, hogy felváltva lesznek ébren és Enikőék fekszenek le elöször aludni. Miután ők elmentek a fiú leült egy asztalhoz és egy ütött-kopott petróleum lámpa fényénél olvasni kezdett. Edit elöször szótlanul nézte, majd felkapott egy elemlámpát és szólt a fiúnak, hogy jár egyet a tábor körül.
- Várj, megyek én is - pattant fel a fiú, de Edit visszanyomta.
- Maradj csak és olvass, pár perc és itt vagyok. - ezzel eltűnt a sötétben.
A fiú tétovázva ült az asztalnál, majd a könyvet lerakva felállt és a sátor széléhez menve a sötétbe kémlelt. Kisvártatva visszatért Edit, de csurom vizesen. A pólója, mint egy második bőrréteg, úgy tapadt rá, kiemelve formás kebleit. A fiú elöször megbűvölten bámulta a lányt. Tekintetével végigsimította minden hajlatát. Amikor a lány szemébe nézett, meglátta annak huncut mosolyát és magához tért. Eszébe jutott, hogy a lány meg is fázhat. Lekapta a pulóverét és a lány felé nyújtotta:
- Tessék, vedd fel, még a végén megfázol.

Edit átvette a pulóvert és maga mellé rakta egy asztalra, majd könnyed mozdulattal megszabadult a vizes pólótól. A fiúnak ez már sok volt. Gyors pillantást vetett a lány kebleire majd zavartan lehajtotta a fejét. A lány azonban ahelyett, hogy felvette volna a pulóvert, odalépett és a megdöbbenéstől ellenkezni nem tudó fiúról lehúzta a pólóját, majd szorosan hozzábújt.
- Azt hallottam, hogy a hideg ellen az a legjobb ellenszer, ha két ember meztelenül egymáshoz bújik - mondta lágy hangon, miközben a fiú ernyedten lógó karjai alá nyúlt és átölelte.
A fiú elöször moccanni sem mert, ahogy a lány keblei a mellkasához szorultak, majd tétován átölelte. Ahogy lenézett a lányra, meglátta annak félig lecsukott szemeit és nedves ajkait. A haja nedvesen tapadt a fejére és az arcára. Jobb kezével óvatosan kisimította a lány arcába hullott tincseket, mire a lány picit felágaskodva finom csókot hintett a fiú állára, a szája szegletébe, majd végül az ajkaira. Ez a csók más volt, mint a korábbiak. Sokkal finomabb és lágyabb volt. A fiú úgy érezte, mintha selyemmel simogatnák. Beleborzongott a lány puha csókjaiba, érezte a testében kezd felpezsdülni a vér. Lehunyta a szemét és átadta magát a csókoknak, miközben a kezei önálló életre kelve kezdték el cirógatni a lány hátát.

Percek teltek el vagy órák, a fiú nem tudta volna megmondani. A külvilág megszűnt létezni számára, csak a lány testét érezte. Miközben csókolták egymást, a lány szorosan ölelte a fiút. Egy idő elteltével egy lehelletnyit eltávolodott a fiútól, megfogta annak egyik kezét és lassan az oldalához, majd a kebléhez vezette. Ahogy a fiú tenyere rásimult a lány keblére, egyszerre sóhajtottak fel, mint akik a víz alól bukkannak fel szomjasan a levegőre. A fiú most már nem csak a lány hátát, hanem felváltva hol egyik, hol másik keblét simogatta, miközben a lány két karjával átkulcsolta a nyakát és egyre hevesebben csókolta. A fiú valamilyen ősi ösztönnek engedelmeskedve lecsúsztatta a kezét a lány gömbölyű fenekére és öntudatlanul szorította magához. Edit egy darabig hagyta, hogy a fiú a fenekét markolja, majd hirtelen hátralépett és finoman ellökte magától a fiút.
- Nézd, elállt az eső - mondta kissé elcsukló hangon és a fiúra mosolygott.
Akármit mondhatott volna, a fiú nem értette volna meg. Kábultan az elmúlt hosszú percek eseményeitől, kissé értetlenül bámult a lányra. Lassan kezdtek visszatérni az érzékei és eljutott a tudatáig a lány rövid mondata is. Mint aki alvásból ébredt, tágra nyitotta a szemét és körülnézett rácsodálkozva a környezetére. Megköszörülte a torkát, de elsőre csak tátogni tudott. Az újabb torokköszörülés után már végre meg is tudott szólalni, de akkor is csak egy igenre futotta az erejéből. A lány szemlátomást hamarabb nyerte vissza a hidegvérét, mert már huncut mosoly ült ki az arcára.
- Gyere! Menjünk le a tóra úszni egyet!
A tábor ugyanis egy kis tó közelében egy erdő széli tisztáson terült el. A tó vize, amit egy kis patak táplált folyamatosan, viszonylag sekély volt, a legmélyebb pontján sem volt két-három méternél mélyebb. Így biztonságosan lehetett táboroztatni a közelében gyerekeket. Lankás széle megakadályozta, hogy valaki véletlenül mélyebb részekbe essen bele.
A fiú csalódottan nyögött egyet. Nem akart a félmeztelen lánytól elszakadni. Érezte, hogy ilyen élménye nem lesz egyhamar, másrészt a vágy is teljesen eluralkodott rajta. A lány közben már a fiú pulóverét húzta fel magára és a sátor sarkához menve egy ott lerakott pokrócot emelt fel.
- Ok, megyek, hozom a fürdőruhám - morogta a fiú, mikor Edit visszaért hozzá kezében a pokróccal.
- Arra nem lesz szükség, te buta - mosolygott rá a lány, majd egyik kezébe nyomta a pokrócot és megfogva a fiú másik kezét, elindult a sötétbe.

Pár perc gyaloglás után megérkeztek a tó partjára. A fiú leterítette a pokrócot és mire megfordult, a lány már ott állt meztelenül mögötte. A felhők közül előbukkanó hold, megvilágította a lány testét, de a fiúnak nem volt ideje megcsodálni a lány domború hajlatait, mert az odalépett hozzá, levetkőztette és maga után húzva besétált a vízbe. Az elsőre hidegnek tűnő vízhez hamarosan hozzászoktak mind a ketten és zavartalanul pancsoltak a holdfényben. Egy ideig csak fel-alá úszkáltak a parttal párhuzamosan hol egymás mellett, hol eltávolodva egymástól. A fiú közben megbékélt a helyzettel és mostanra a pulzusa is a normális ütemben lüktetett. Visszaidézte magában az elmúlt napok és az elmúlt fél óra eseményeit. Tudta, hogy most érkezett el a felnőtté válás küszöbéhez, vagy legalább is annak első lépcsöfokához. Kivülről nézve magát csodálkozott, hogy mennyire természetesen viselkedik, mennyire magától értetődőnek tartja, hogy itt úszkál a vízben pár méterre egy anyaszült meztelen lánytól, miközben fél éve még csak ábrándozott arról, hogy egy lányt vajon mikor fog megcsókolni. Ahogy lassan kavargatta kezeivel és lábával a vizet, meglátta a víz felszínén a hátán lebegő lányt. Keblei kiemelkedtek a vízből és a hold fénye megcsillant nedves bőrén. Izgatottan nyelt egyet és azon kezdett gondolkodni, vajon mit tegyen. Menjen oda a lányhoz és próbálja folytatni a sátorban félbehagyott csókolózást, vagy ne csináljon semmit. Edit azonban nem hagyta sokáig gondolkodni. Amint meghallotta, hogy a fiú korábbi erőteljes karcsapásai elhalkulnak, felemelkedett és a derékig érő vízben odasétált a fiúhoz.

A lány finom csókokkal borította el a fiú testét, ahogy az lábára állt és kiemelkedett a vízből. Kezeivel végigsimogatta lábait, csípőjét és hátát, miközben a mellkasán át elért a csókokkal a nyakához, majd végül a szájához. A fiú most már bátran ölelte magához a lányt, simította végig a testét és csókolta önfeledten ajkait. A lány egy idő után már nem csak a karjaival ölelte át a fiút, nyakába kapaszkodva felemelkedett és a lábait átkulcsolta a srác derekán. A finom érintéseket lassan szenvedélyes simogatások és csókok váltották fel. A hideg vízben korábban lelankadt lelkesedés újra táptalajra kapott és a srác nemesebbik testrésze hamarosan ott ágaskodott a leányzó alatt. Ahogy csókolóztak, a fiú kezei bejárták Edit testhajlatait. Végigsimogatta a kebleit, a hátát, a combjait és a fenekét de a combok tövéhez nem volt mersze nyúlni. A lány azonban nem volt ennyire szégyellős. Ahogy a csókok lendülete kissé megpihent, bal kezével a fiú nyakába kapaszkodott, jobb kezével pedig hátranyúlva elkapta a fiú meredező tagját. A fiú meglepett, halk sóhajtást hallatott, ahogy Edit megérintette, a lány pedig elégedetten nyögött fel, majd a fiú őszinte megdöbbenésére szépen beleereszkedett. Tudta, ezt a pillanatot sosem fogja elfelejteni. A lány felforrósodott teste úgy ölelte körül, mintha egy vulkánba csöppent volna be. Egy pillanatig mozdulatlanok voltak, majd a lány lassan elkezdte mozgatni a csipőjét. A fiút soha nem érzett gyönyör járta át. Kétségbeesetten próbálta uralni a testét, de amint Edit szája újból az övére tapadt a gyönyör végleg elborította. A lány amint megérezte a testében lüktetni kezdő tagot, gyorsabb ritmusra kapcsolt és még mohóbban falta a fiút. A fiú artikulátlan hangokat kiadva, kezeivel a lány fenekét markolva élvezett el olyan elementáris erővel, hogy azt hitte nem fogja bírni és kiszakad a szíve a helyéről.

A gyönyör hullámai lassan ültek el a fiúban. Kinyitotta a szemét és lazított kezei szorításan. A lány mosolyogva nézte ahogy a fiú lassan magához tért. Kissé felemelve a csípőjét elvált a fiú testétől és visszaereszkedett saját lábaira.
- Gyere menjünk ki a parta.
A fiú megrészegülten, remegő lábakkal követte. Kint a lány lefeküdt a korábban leterített pokrócra és magához húzta a fiút.
- Gyere, most megtanítom neked, hogyan kell örömet szerezni egy lánynak - súgta a fülébe fátyolos hangon, majd a fiú kezét a lábai közé vonta.

Az éjszaka hátralévő részét a tóparton töltötték, kis kihagyásokkal végig szerelmeskedve. A tábor következő napjaiban minden éjszaka kisettenkedtek a tóhoz, hogy zavartalanul élvezhessék egymás testét. A napok azonban gyorsan elteltek és vége lett a tábornak. A tábor után próbált kapcsolatban maradni Edittel, de a lány egyik pillanatról a másikra eltűnt a szemei elől. Mindent megpróbált, hogy a lány címét megtudja, de bármivel próbálkozott, nem jutott egyről a kettőre. Néhány héttel később találkozott Enikővel, aki elmondta neki, hogy Edit a szüleivel együtt külföldre ment. A fiú letaglózottan állt, még a lány búcsúcsókjára se reagált, mikor az elköszönt tőle. Soha többé nem látta Editet de a szívében örökké őrizte a lány testének vonalait és szeretkezéseik emlékét.